Különböző civilizációk már évezredek óta használják az ezüstöt,
mint gyógyító és antibakteriális szert.
A Római Birodalomban a bort ezüst tartályokban tárolták, hogy
megakadályozzák annak romlását, az ókori görögök ezüstcsöveken
vezették be házaikba az ívóvizet, hogy biztosítsák annak tisztaságát.
Az ezüstöt a híres orvos Paracelsus betegségek gyógyítására
alkalmazta, az első világháború idején sebek gyógyítására használták,
az ezüstkolloidot széles körben használták baktérium ölő hatása miatt
a kórházakban.
Az ezüsttel való gyógyítás az 1800-s évek végén és az 1900-s évek
elején virágkorát élte, körülbelül 50 féle ezüstvegyület állt az
orvosok rendelkezésére, a különféle fertőzéses betegségeket gyógyították
vele.
1938 előtt gyakorlatilag az egyetlen antibiotikum volt, ekkor jelentek
meg a szintetikusan előállított gyógyszerek, és a gyártók igyekeztek
kiszorítani az ezüstkolloidot a piacról.
Az ezüstkolloid egyáltalán nem új találmány, és jól hasznosítható számos
betegség leküzdésében
